A szó legszorosabb értelmében!

Ezt a grundot ugyanis Mallorcán fotóztam, méghozzá a hegyekben fekvő Lluc Monostor megett, a monostorhoz tartozó iskolának az udvarán... Amikor ott álltam, csapott belém a villám, mennyire szerettem volna mindig is elvonulni egy évre, s kicsit elmélyülni, olvasni és edzeni. Nos, ez a hely tökéletesen alkalmas erre, eltekintve a sok turistától.

Ami a helyzetet tovább fokozza, hogy a monostor mellett árválkodik egy botanikus kert, ami gondozó után kiállt! :) "Take me down, to the Paradise City!"

A minap Gömörszőlősön Országh József professzor úr előadását halhattuk a szennyvizekről. Lényegében óriási energiát, vizet, munkát fektetünk abba, hogy egy helyben kezelhető (a későbbiekben komposztként felhasználható) anyagot hosszan utaztassunk, majd jó sok vízzel és egyéb anyaggal összekeverve még több energia és munka árán újra szétválasszuk azokat... Szó szerint keverjük a sz@rt!

Az alábbi Ökoterroir is ebbe enged belepillantást, hogyan is zajlik ez hazánk egyik kiemelt térségében, a Balatonon. A szerdai zarándoklatot pedig senki ne feledje az újságoshoz, mert szerdán környezetvédelmi rovat (és ökoterroir) a Nemzetben!

A magyarok nyilaitól (és az ostobaságtól) ments meg, Uram, minket! - jutott eszembe a felturbózott idézet, amikor megpillantottam azt a városi fősügért, aki FRANCIA Peugeot gépjárművében feszül rovás írásos Nagy-Magyarország matricával a csomagtartón...

Nincs azzal baj, ha van nemzeti öntudatunk, sőt! Manapság is látható, mennyire nem tetszik a vezető nagyhatalmaknak, hogy letaglózott piciny kis hazánk kezd öntudatára ébredni. De azért nem baj, ha ez minőséggel és bölcsességgel társul...

A gépjárműben látható 2 úriember amúgy biztos a könyvtárból jön éppen, ahol a rovásírást és a magyar ősi gyógymódokat kutatta és én pedig rosszindulatú vagyok, de azért élek a gyanúval, hogy fingjuk sincs a témáról és egy általános iskolás töri-teszten elhasalnának. Mert a pálya széléről szeretünk kiabálni, de amikor beállítanak minket, hogy:  "Tessék, lehet kapura törni!" - no akkor elmegy a hangunk és húzódásra panaszkodunk. 

Az Új Színházas tüntetés is eszembe jutott, amikor a tüntetők közül senki, SENKI nem tudott egy előadást mondani, amiben Dörner György szerepel... De említhetném a médiatörvény-elleni kampányt is, amit tízezrek osztogattak meg a facebook-on, de kétlem, hogy akár az egytizedük is olvasta volna magát a törvényt (ezen témákban nem állok egyik oldalra sem, csak magára a tudatlanságra próbálok rávilágítani).

Ezúton is kérem a lázadó, tüntető hajlamú honfitársakat, hogy ragadjanak szerszámot és DOLGOZZANAK, mert az is nagyon hazafias dolog! Feljövőben vannak a kiskertek, újra sláger a házi veteményes! Tesco helyett házi paradicsom, LCD Tv helyett könyv, okos telefon helyett okos, sőt, BÖLCS gazdi - ÍGY IS LEHET ÁM TÜNTETNI!

…avagy a XVII. Gömörszőlősi Paraszt-Wellness krónikája

Mit tudtok Ti ott csinálni télen? – hangzik legtöbbször a kérdés. Valóban, a városi ember fejében már meg se fordul, hogy télen a vásárláson és a hólapátoláson kívül másért is ki lehet mozdulni a szabadba. Pedig mennyivel kevesebbet lennénk betegek télen, ha egy kicsit edzenénk immunrendszerünket a szabad levegőn! Egy hagyományos faluban, vagy gazdaságban azonban sok a tennivaló, ilyenkor jut idő a csűr javítására, a gyümölcsös tisztítására és állandó testmozgást nyújt a favágás is. A korai sötétedés remek alkalmat nyújt a pihenésre, Gömörszőlősön este 9-10 körül már aludni térnek az emberek, még mi, urbánus klaviatúratornászok is. Ki kell használni az időt a pihenésre, mert ha vége a vegetációs időszaknak, megindul a növényzet, s hajnaltól estig tart majd a veteményezés, gazolás, fejés, betakarítás.
Önkéntes csapatunk ismét hozta magával a havat és a hideget, a falubéliek már lassan összeesküvés elméletre gyanakszanak. A -15 fokos fogadtatás józanító, jól is esik bent a kazán melege. Régi cimborák örülnek meg egymásnak, az új emberek bemutatkoznak, indul a kvaterkázás. Jó végre találkozni Mindenkivel, az e-mailcímek és a becenevek emberformát öltenek, helyreáll a rend. Izgatottan várja a csapat a reggelt, mozgalmas nap veszi hamarosan kezdetét.

Tizenkilenc, avagy egy híján húsz önkéntes gyűlt össze erre a 3 napra, hogy belekóstoljon a falusi gazdálkodásba és segítse a gömöri programot. Itt találkozik a nemes cél és a tenni akarás, mindenki kedvére választhat a feladatok közül. A csapat egyik fele a biogazdaságban készíti elő a terepet a hamarosan születendő kecskegidáknak, kiigazítják a disznóól tetejét, s felkerül a cserép is, Icuka, Micuka és Jenő mangák nagy örömére.

Jómagam közel 3 éve ezt a hétvégét vártam. 3 nap munka a gyümölcsösben… A falutól 40 perc sétára lévő, dombok közt rejtőző Szőlőhegy (Bikás-tető), inkább hasonlít erdőre, mint gyümölcsösre. De ezért szeretjük. Itt nem katonás rendben állnak a fák, nincs kerítés. Itt a természet a házigazda (nevezhetjük extenzív, vagy kaszáló gyümölcsösnek).

A nemes szándéktól vezérelve erdőt jöttünk irtani (azt hiszem ezt nevezik paradoxonnak), hogy megszabadítsuk a szilva-, alma-, cseresznyefákat a veresgyűrűs somtól és a fagyaltól. Szélmalomharc ez, de a legjavából ám, ezt még Don Quijote is megsüvegelné! Állapotban szeretnénk tartani valamit, ami magától folyamatosan (természetszerűleg) változna… Nem ismerős ez a sziszifuszi küzdelem a mindennapokból!?
Az utóbbi években elmaradt kaszálás eredményeképpen a természet szépen elkezdte visszahódítani területeit, jó látni milyen hamar képes visszaerdősülni egy felhagyott domboldal. Igazi dzsungelharc kezdődik, azonban óvatos duhajkodás ez, ugyanis ügyelni kell a bozótban megbúvó sarjakra, növendékekre. Számomra a legnagyobb élmény, amikor kibontunk egy 60-80 éves cseresznyefát a bozótból, aminek a fiatalító metszés után újabb lehetősége nyílik a hosszú életre, nekünk pedig a nyári cseresznyézésre. Szóval, amikor bontogatsz ki egy ilyen matuzsálemet, pici, apró csemetékre bukkansz, akik a David Attenborough filmekből jól ismert technikákkal küzdenek a fényért. A filmben felgyorsítva, itt élőben ’slow motion’ módban.

Érdekes egy ilyen gyümölcsös, és hogy többet értsünk az egészből, szakmai vezetőnk, Várnagy Dávid mesél nekünk kicsit, miközben szalonnánkat precízen expanderezzük fel vastag karéj kenyerünkre.
„A Szőlőhegy természetvédelmi szempontból is jelentős, a biodiverzitás megőrzésében betöltött szerepe ugyanis, hogy menedékhelyként szolgál ritka, védett növényfajainknak, mint pl. a nagy pacsirtafű, a nyúlánk sárma, a bíboros kosbor, a vitéz kosbor, a tarka kosbor, a szúnyoglábú bibircsvirág, vagy éppen a leánykökörcsin. A gyümölcsfák sem „egy ívásúak”, találunk itt Duránci, vagy Gömöri nyakas szilvát, Siváklót, Lószeműt, Bógyit, Kék beszterceit, Sárga beszterceit és Veresszilvát. A szilvák közé alma- (pl. Batul, Honti, Sóvári, Rozmaring, Bőralma), illetve körtefák (Bosc kobak, Papkörte) vegyülnek, a többiről nem is beszélve. A termés legnagyobb részéből pálinka készül, de meghatározó az aszalás, a kandírozás, a kompótkészítés és a lekvárfőzés is.”

A Jóisten méltányolja próbálkozásunkat és a havas tájhoz szikrázó napsütést kapunk jutalmul. Kutyák játszanak mellettünk a hóban, a ló néha felnyerít a fák közül. Ennél nem is lehet többet kívánni, egyszerűen így kerek a világ. Pár lesajnáló gondolatot az ember azért beáldoz a ’plázazombikra’ (Bogár L.), és a ’nagytőkés csirkefogókra’ (Ángyán J.), ők bizony nem élhetik ezt át, hacsak nem egy huszárvágással életmódot és szemléletet nem váltanak.

Megtört seregként térünk vissza a bázisra, ahol a többiek már a vacsorához gyülekeznek. Magdi néni főztjének majszolása közben meghallgatjuk ki-mit csinált aznap, hogy vannak a kecskék, mik a tervek tavaszra.
Megjön az erősítés is a bűnös városból, újabb erőkkel vágunk bele a további munkákba.
Hírét vesszük egy farkasnak is, aki itt ólálkodik a dombok között. Reméljük, nem akadnak rá a vadászok, akik pillanatnyilag jóval nagyobb népsűrűségben élnek a környéken, mint kívánatos. Szegény ordas rontja a bizniszüket, mivel tudta nélkül is beleavatkozik a vadgazdálkodás áldásos tevékenységébe…

Vasárnap reggel Gyulai Iván is csatlakozik hozzánk, aki a faluban munkálkodó és minket vendégül látó Ökológiai Intézet igazgatója. Már mindenki várta. Közösen vonulunk ki a tettek mezejére és vesszőket vágunk, hogy a falu legfrissebb lakosa, Csaba úrfi igazi paticsfalú komposzt toalettel ékesíthesse udvarát! Ez nemcsak azt fogja lehetővé tenni, hogy az új lakó környezetterhelését csökkentse (nincs csatornahasználat, ivóvízzel leöblítés, stb.), hanem a tervek szerint ez még zöldellni is fog a leszúrt gallyak hajtatása miatt.

Az Úr napjára maradt még egy tanösvény állomásnak a kitakarítása, ami kész örömjáték az elmúlt 2 nap után. Februárban visszatérünk és folytatjuk, továbbra is várjuk a tanulni és dolgozni vágyó önkénteseket. Aki „arcoskodik”, itt tud hozzánk csatlakozni: Gömörszőlős fenntartható falu

Paraszt-PR
A média ingerküszöbét is sikerül megütnünk a kalákahétvégékkel, hálás köszönet, hogy ismét hírt adtak akciónkról! A Kossuth Rádió, az Európa Rádió is tudósított rólunk, a nyomtatott sajtó terméke az alant látható vasárnapi ízelítő (Észak-Magyarországi Hírlap), s a héten az m1 Megoldások Magazinja is járt a faluban: https://www.youtube.com/watch?v=UtyHpfb2RmU

 Szellemi táplálék
Akit érdekelnek a faluban látható és tanulható érdekességek, látogasson el az Ökológiai Intézet youtube csatornájára, mert 19 izgalmas kisfilm vár mindenkire. A honlapjukról le is lehet őket tölteni, további szíves felhasználásra: http://www.ecolinst.hu/index.php/filmek

Tavaly indított szórólap ellenes kampányunk jobban sikerült, mint vártuk. Több szervezet és város jelezte együttműködési szándékát. Nap, mint nap igényelik tőlünk az elriasztó matricákat, eleddig több ezer darabot helyeztek ki belőle Magyarországon a postaládákra. A sok száz köszönőlevél mellett csak egyetlen rosszalló üzenetet kaptunk, azt is a "Terjesztők Baráti Köré"-től (mert van ilyen), hogy maradjunk csak a szelektív hulladékgyűjtésnél, mert ez a kampány átgondolatlan és emberek ezreitől vesszük el a munkalehetőséget... ezt nem is kommentálnám, mert ezzel az erővel ne legyenek biokertek, mert éhen halnak a vegyszergyártók...

A sok jó gyakorlat és jó szándék közül Szentes rukkolt elő a leghatékonyabb ötlettel, ők nemes egyszerűséggel a szelektív begyűjtő és szemétgyűjtő kocsikra tették plakátnagyságban a hirdetményt. Így sikerült megcsípnünk a város legjobb mozgó reklámfelületét!

Szentes városa élen jár a zöld megoldásokban, házhoz menő szelektív rendszerük már évek óta működik, hulladékok tonnáit eltérítve a szemétlerakóktól.

Várjuk a további jó ötleteket és igényeket, aki az alábbi matricát ki szeretné tenni postaládájára, írjon nekünk (gergely@okopack.hu), vagy munkaidőben térjen be irodánkba és kérjen egyet: 1066 Budapest, Teréz krt. 54.

További információk és szórólapellenes sajtóanyag itt

Nem kérünk szórólapot Facebook csoport

Az embernek jó, ha van példaképe, már csak a miheztartás végett is. Erőt ad a további munkához, feltölt és irányt mutat. Pontosan ilyen hiteles példakép nekem Dr. Ángyán József, akinek 2 iskolában is lehettem diákja. Pontosan azokat a dolgokat képviseli, mint amikkel kiskorom óta teljesen egyetértek. Csak azt nem értettem soha, hogy ezek a nyilvánvaló dolgok miért nem magától értetődőek Mindenki számára!???

Miért zsákmányoljuk ki saját éléskamránkat pár pillanatnyi forintért?

Miért képes az a pár külföldi - magyarokat maguk mellé állítva - tönkre tenni génbankjainkat?

Miért képesek magyar emberek a Hevesi-síkon egy külföldi cégnek bérbe adni több ezer hektár földet szinte ingyen:
Szántó: 100 Ft/ha/év,
Gyep: 50 Ft/ha/év,
Erdő: 0 Ft/ha/év…

Sokan állunk értetlenül, amikor ezeket a folyamatokat látjuk, de tudjuk, hogy azért sokan vagyunk, akik tudnak a sorok közt olvasni és tisztességesen helyt állnak. Amikor Ángyán tanár úr politikai államtitkár lett, úgy éreztem eljött az igazság pillanata. Amikor előadta a Vidékstratégiát, úgy éreztem eljött a cselekvés pillanata. Most úgy érzem, eljött a viszonzás pillanata.

Tanár úr, köszönjük a sok harcot, amit értünk vívott, s elnézést, hogy nem álltunk még erősebben a célok mellett. Mert Ön nem kapta meg azt a támogatottságot, ami kvintesszenciája lett volna a változásnak. Az önös érdekek és a profitot szolgáló krokodilagy nem bírta tétlenül nézni a Tisztességes, Igaz munkát. A legszomorúbb az ország helyzetét tekintve, hogy akikre támaszkodni tudnánk, akik értéket teremtenek és hajóval jönnek értünk, amikor fuldoklunk a globalizáció tengerében; na őket tudjuk veszni hagyni.

Ha van Bencsik Jánosunk, ha van Ángyán Józsefünk, ha van Gyulai Ivánunk, akkor legyen már bennünk annyi - ha már a munka dandárját rájuk bízzuk -, hogy kitartunk mellettük és támogatjuk őket. Remélem, Ángyán úr nem mond le és maradni fog és segítséget kap a nagytakarításhoz. Aki egyet ért az csatlakozzon és írja alá a petíciót: http://angyanmaradj.blog.hu/2012/01/20/angyan_maradj

Ahogy tanár úr mondja, "a vidék már nem ellátója a városnak! A”város és vidéke” állítás már nem érvényes!" - úgyhogy van min dolgoznunk és nem az irodában, laptopon klimpírozó barátaim, hanem Rozsályon, Gömörszőlősön és Visnyeszéplakon, és Nagyszékelyben és sorolhatnám!

„Ne tuja legyen a kertben, hanem KERT és haszonnövény!”
„BÁTORSÁG ÉS HIT!” (2011 - OT - Baja)

Maradjon...

...tanár úr, kérem!

Everybody knows, that Hungary has the most beautiful women in the world! Here is an example that we can't hide our enthusiasm. A company from Makó chose this name and logo... I'm sure that they have an outstanding sense of humour, or nobody speaks english there. Anyway, Hungary is fun, and the ladies are beautiful! :)

Nem tudom ki hogy van vele, de engem ez a cikk mélységesen megrendített, az emberi faj számára semmi szent, mintha direkt a Föld kizsákmányolása lenne a cél...

Aki kíváncsi, hogy mai cikk miről szól, irány az újságárus!

Magyar Nemzet - 2011. 11. 16. - Ökoterroir: Borzszsír. A régebbi cikkek itt találhatók: http://mn.mno.hu/portal/mnkornyvedelem

 Julcsi egy lelkes blogolvasó küldte rovatunkba az alábbi képet a következő kommentárral: 

Csinos kis szelektív gyűjtő, Nápolytól délre Ravelloban (úgy tűnik
itt már nem szeretik az utcán gyűjteni)...egy csodaszép kis vár belső
udvara telis-tele volt ezzel...felhívnám a figyelmet a jelölésre...nekem
tetszik! :)

Ha van a tarsolyotokban esetleg bármely országból szelektív gyűjtőszigetről kattintott képetek, ne habozzatok azt elküldeni az e-mailcímünkre: varacskblog@gmail.com

Újra szerda, azaz környezetvédelmi rovat a Nemzetben! Kedvcsinálónak álljon ismét Hegyi Zoltán „Élet a füstködben” című írása, ami valljuk be, övön aluli telitalálat… Az alábbi idézetet pedig személyes tapasztalataim is megerősítik:
“Persze faluhelyen is megjelennek olykor érdekes összetevők a levegőben, különösen, ha Pista bácsi bedurrant a sparheltbe egy kis gumicsizmából és PET palackból álló, a modern folklór szerves részét képező mixszel...” 

Magyar Nemzet - 2011. 11. 09. - Ökoterroir: Élet a füstködben. A régebbi cikkek itt találhatók: http://mn.mno.hu/portal/mnkornyvedelem